PÁL GÁBOR

1. sz. választókörzet — Belváros

Miért döntöttél úgy, hogy indulsz az önkormányzati választáson?

Feleségemmel – aki zenetörténészként a Vujicsics Tihamér Zeneiskolában tanít – és öt gyermekünkkel a belvárosban lakunk. Három fiúnk és két lányunk mindegyike szentendrei iskolába, óvodába jár. Korábban újságíróként dolgoztam a Magyar Nemzetnél, jelenleg is kommunikációval foglalkozom. A közéleti kérdések mindig is érdekeltek, patrióta szentendreiként részt vettem több helyi civil kezdeményezésben. Nemzeti érzelmű, konzervatív ember vagyok, viszont távol ált tőlem az a hatalmi arrogancia, és érzéketlenség, ami a városvezetést jellemzi.

Úgy látom, a belvárosban élőknek gyakorlatilag semmibe nincsen beleszólásuk. Az elmúlt 10 évben például hiába történt bármilyen lakossági kezdeményezés (pl. aláírásgyűjtés a Postás strandért és az ott létesítendő irodaház-építés megakadályozására, lakópark-beruházás elleni fellépés, vagy a korrupcióellenes tüntetés), az itt élők véleményét nem vette figyelembe ez a városvezetés. Ezzel a szemlélettel szeretnék szakítani, s többek között ezért csatlakoztam a TESZ csapatához. Kiemelt közös célunk, hogy újabb soklakásos lakópark csak akkor épülhessen a zsúfolt belvárosban, de a város más részein is, ha az itt élők többsége kifejezetten támogatja a beruházást.

Akkor lényegében bevezetnéd a lakópark stopot?

Szentendrének jelenleg nincsen gazdája, kikötések nélkül és futószalagon engedélyezik a lakópark-beruházásokat, így a lakónépesség és az autók számának dinamikus növekedését, a megfelelő infrastruktúra (utak, közműhálózatok) nélkül. A közösségi érdeket megelőzi az ingatlanberuházásokból gazdagodók érdeke, és ez elfogadhatatlan. Most is számos hatalmas lakópark épül, de az is gyakori, hogy “zsebkendőtelkekre”, ahol eddig egy családi ház állt vagy egészségügyi intézmény, most 8 vagy 12 lakásos társasházakat húznak fel. Ez így nem mehet tovább, városunk kezd egyre élhetetlenebb lenni.

Miket tartasz még a legnagyobb problémának a belvárosban, és hogyan orvosolnád azokat?

A belvárosban számos utca gyalogos-, biciklis- és autós- közlekedésre egyaránt alkalmatlan, vagy csak jóindulattal nevezhető járdának és úttestnek. Elengedhetetlennek tartom, hogy fokozatosan elkezdjük – szakemberek bevonásával összeállított prioritási lista alapján – a belvárosi utcák ütemezett, ám teljes felújítását, kicsinosítását, természetesen a közművek cseréjével együtt, hogy ne kelljen néhány hét, vagy hónap múlva egy csőtörés miatt ezt megtenni. Az itt lakókat érintő másik problémakör a fesztiválok ügye: kevesebb, de minőségibb programokra épülő fesztivál kellene, amelyek elsősorban a helyieknek szólnak, és csak másodsorban a turistáknak, valamint az is jó lenne, ha nem mindegyikre a belvárosban kerülne sor.

42 éves nagycsaládos apuka vagyok. Feleségemmel közösen öt gyermekünket neveljük a belvárosban. Egyetemi tanulmányaimat követően újságíróként dolgoztam, jelenleg is kommunikációval foglalkozom.